Fejben dől el - Bolha Focitanoda SE

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Fejben dől el

Jótanácsok

"Fejben dől el a verseny" - mondja a sportpszichológus, és hogy nyomatékot adjon a megállapításnak, azonnal hozzá teszi, hogy rövidesen ezzel a címmel jelenik meg az a szakmai könyv is, amely részleteiben alátámasztja, megmagyarázza az állítást.
A sportpszichológiáról, helyzetéről, elfogadottságáról beszélgetünk Lénárt Ágota ismert sportlövésszel, a SE Testnevelési és Sporttudományi Kar Pszichológia Tanszékének vezetőjével.
Magyarországon öt éve van intézményesen sportpszichológusi képzés, azóta, hogy megszervezte és megindította az egyetemen pszichológusok számára ezt a posztgraduális szakirányú képzést. Tanszékvezető tanárként azóta 40 sportpszichológust képezett ki munkatársaival.

A sportoló is ember

- Bár a világ egyes részein már jóval előbb felismerte a sportszakma a speciális pszichológiai, mentális felkészítés fontosságát, nálunk még ma is gyerekcipőben jár ez a téma - magyarázza. - Igény és kereslet ugyan mutatkozik iránta a sportolók részéről, és egyre több edző ismeri fel jelentőségét, még mindig egyfajta értetlenség és idegenkedés övezi. Ezt bizonyítja, hogy bár iskolák, sportklubok is szívesen foglalkoztatnak sportpszichológusokat, az eddig végzettek közül csak öten tudtak főállású munkakörben elhelyezkedni. Hiányzik az intézményi háttér, a sportpszichológia ismertsége és elismertsége ezért is késik.
- Az vitathatatlan, hogy a sportolónak lelke is van, és gyakran van szükség képzett szakemberre, hogy lelkileg "rendbe tegye" a rászorulót, de ezen túl a versenyekre történő mentális felkészítés az élsportban ma már elmaradhatatlan.
- A sportoló is ember, hasonló élethelyzetekkel, mint bárki más - erősíti meg Lénárt Ágota. - Vannak szorongásai, feszült időszakai, konfliktusai, beilleszkedési problémái, lehetnek függőségei, akár gyógyszer- vagy alkoholfüggősége, súlyproblémái, étkezési, alvási zavarai. A sportoló is érzékeny, sérülékeny, de ezeken túl olyan életmódot folytat, amelyet az edzések, versenyek határoznak meg. Az állandó készülés, a teljesítmény fokozása, a stresszes periódusok, a lelki, és fizikai megterhelés mindenképpen szakember támogatását igényli.
Ennek a szakembernek nem feltétlenül kell sportolónak lennie, bár mindenképpen előny, ha valaki a saját bőrén tapasztalta, tapasztalja meg, hogy milyen is ez a teljesítménycentrikus közeg. Az is lehet kiváló sportpszichológus, aki soha nem sportolt, de kellő szaktudással és empátiával rendelkezik, hogy a megfelelő módszereket megfelelőképpen alkalmazza.

A sportpszichológus "beépül" a stábba

A sportpszichológus módszereiről szólva elmondja a szakember, hogy a skála rendkívül széles, és a tárház igen gazdag. Minden sportoló mellett nem állhat pszichológus, de sok egyéni versenyzőnél már igény, hogy saját lelki trénere legyen. Egy-egy nagyobb verseny előtt a sportpszichológus "beépül" a stábba, együtt mennek edzőtáborba, együtt végzik a felkészítést az edzővel, orvossal, gyúróval, dietetikussal, vagyis szoros együttműködésben történik a "csapatépítés".

- A sportpszichológus különféle technikákat alkalmaz, amelyek lehetnek elméletiek és gyakorlatiak - húzza alá a tanszékvezető. - A leggyakoribb és legismertebb módszerek: az autogén tréning, a mentális tréning, a figyelemösszpontosítás és a különféle kognitív technikák. Az alkalmazott módszer mindig az adott személytől, személyektől, a helyzettől függ. A cél a küzdőképesség, a koncentrációkészség javítása, hogy a folyamat végén a sportoló "csúcsformába" kerüljön. Bár nyugodt felkészülési időszakban is adódhatnak rendkívüli események - akár sérülés, akár váratlan betegség, haláleset -, amikor a sportpszichológus segítő támogatására szükség van, a munka dandárja akkor következik, ha világverseny a tét.

Lélekben kell elviselni

- Most olimpiára készülünk, a legjelentősebb sportmegmérettetésre. Gondolom a felkészítés, felkészülés is ennek megfelelő.
- Valóban a sportversenyek csúcsa az olimpia. Készülni rá, testben és lélekben, nem csak közvetlenül előtte kell. A pszichológusra ilyenkor már csak a "mentális formaidőzítés" vár. A sportolónak ilyenkorra már készen kell lennie, fizikailag és agyilag is. A nagy versenyek előtt sokszor lejátsszák a sportolók képzeletben, fejben a verseny folyamatát, ez hozzátartozik a felkészüléshez. A motiváció, a győzelem, a dobogó csúcsa. Minden élsportoló erre vágyik, ezért dolgozik, de a győzelem eufórikus pillanata nem mindenkinek adatik meg. Ahogy a győzelmet fel kell tudni dolgozni, úgy a veszteségeket, a vereséget is. Ebben is számíthatnak a sportolók a pszichológus segítségére.
- Ez a világ már csak ilyen, teljesítményorientált. Hamis és megtévesztő az az állítás, amely szerint a részvétel is elég. Nem így van. Csak a győzelem számít. Mert ugyan ki jegyzi meg, ki emlegeti még évek múlva is, hogy X.Y. a hatodik, hetedik helyen végzett? Pedig hát azok a helyek is értékesek, azokban is rengeteg munka van, és a következő világverseny sikeresebb lehet. Az olimpia a világnak, a nemzeteknek is nagyszerű, felemelő esemény. Amikor az érmeket, a győzelmi trófeákat számoljuk majd, talán helyesebb lenne bűnbakkeresés, felelősök megítélése helyett örülni a megszerzett helyeknek, értékelni azt a sok munkát, elszántságot, akarást, erőfeszítést, amelyet a felkészülésbe, és felkészítésbe annyian "beletettek." Mert bár fejben dől el a siker egy része, a diadalt, az ünneplést, a kritikát, az ócsárló felhangokat testi valóságban, lélekben kell elviselni, feldolgozni, megélni sportolóinknak.

 
Copyright 2015. All rights reserved.
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz