Sportszelet interjú Lukács Sándorral - Bolha Focitanoda SE

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Sportszelet interjú Lukács Sándorral

ARHÍVUM > Hírek > 2012 > Korosztályfüggetlen

Búcsújátéka alkalmából Kovács Krisztián, a Sportszelet újságírója készített riportot a tárnoki legendával, Lukács Sándorral.
2012-10-26.

PEST MEGYEI I. OSZTÁLY
Lukács Sándor a Pilis ellen búcsúzott a tárnoki közönségtől
Nem volt tudatos döntés a visszavonulás


A 8. fordulóban lejátszott, és 1–1-re végződött Tárnok – Pilis-Legea találkozó nem pusztán egy szimpla ,,megye-egyes” 90 perc volt a hazaiak számára, hanem egyben – nem túlzás – mérföldkő is az egyesület történetében, ugyanis ekkor búcsúzott el az aktív játéktól, a csapattársaktól és a tárnoki közönségtől Lukács Sándor, a klub emblematikus labdarúgója, aki ezzel befejezte a pályafutását, és a jövőben már sokkal inkább a civil életére kíván koncentrálni. A 34 éves, klubhűségből is példaképként a fiatalok elé állítható Lukács Sándor a döntésének okait, illetve sikeres pályafutása legszebb pillanatait egyaránt szívesen elevenítette fel a Sportszelet olvasóinak.

– Árulja el, emlékszik még a legelső, tárnoki színekben lejátszott mérkőzésére?
– Bevallom, ezen egy picit gondolkodnom kell, de megvan, beugrott – válaszolta Lukács Sándor. – 17 évesen egy Nagykovácsi – Tárnok meccsen játszottam először a felnőttek között – középhátvédként.
– Tessék? Jól értem, hogy ön centerhalf volt, holott szinte mindenki, így én is vérbeli befejező, góllövő csatárként ismeri önt.
– Pedig tényleg így volt. Eleinte jobbára középhátvédet játszottam, igazából 2004-ben lettem csatár. Akkoriban nem álltunk jól támadókkal, rólam pedig tudták, hogy jól fejelek, ezért az egyik meccsen előre küldtek, és végül ott is maradtam.
– Ezt aligha volt okuk megbánni a mindenkori tárnoki szakvezetőknek, hiszen folyamatosan gyártotta a gólokat, sőt, még gólkirály is volt. Melyik sikerre a legbüszkébb?
– Igen, ez így van, lehettem gólkirály is. Szerencsére több, sikeresnek mondható korszakot is volt módom megélni a Tárnok játékosaként, de ha választanom kellene, akkor az 2006/07-es szezont mondanám, amikor a Pest megyei II. osztályban bajnoki címet szereztünk, emellett pedig gólkirály lettem.
– A Pilis elleni búcsúmérkőzésen egy félidőt töltött a pályán, majd a szünetben lejött és fiatal és tehetséges Pluhár Bálint állt be a helyére. Mondja, tudatos döntés volt az ön részéről a visszavonulás?
– Nem, egyáltalán nem. Az élet hozta így. A visszavonulásomat igazából idén nyáron döntöttem el, mivel a munkámban, valamint a magánéletemben olyan változások történtek, amelyek miatt már nem tudtam volna kellő időt a futballra szánni, így pedig nem volt értelme tovább halogatni a dolgokat. Szóval, sok összetevője volt a döntésemnek, de ennek úgy látszik, most jött el az ideje.
– Ön nem csupán a legeredményesebb játékosa volt a tárnoki csapatnak, hanem egy ideje az elnöke is. Ettől a posztjától is megválik?
– Igen, olyannyira, hogy már le is mondtam. Komoly átalakulások mennek jelenleg is végbe a Tárnok KSK-nál, valamint a település másik egyesületénél, a Bolha Focitanodánál, a cél az, hogy minél szorosabb legyen az együttműködés a két klub között, és ezt a jövőben már egy másik személynek kell véghezvinnie. Tény azonban, hogy ki kell még forrnia a dolgoknak.
– Ön a klubhűség mintaképeként is szolgálhatna a mai fiatalok számára. Mondja, sosem futballozott más egyesületben és nem is vágyott magasabb osztályú csapatokhoz?
– Egy évet, még U19-es korosztályúként játszottam az akkor NB I-es Csepelben, a későbbiekben pedig, amikor igazán jól ment a játék, természetesen voltak azért megkereséseim NB-s egyesületektől, többek között Százhalombattáról és Szigetszentmiklósról is, de végül mindig úgy alakult, hogy maradtam Tárnokon.
– Miért pont a bajnokság közben akasztotta szögre a futballcsukát?
– Két kiváló sportvezető kollégám és jó barátom, Kovács László és Szimandl Gábor meglepetésnek szánták a búcsúmeccs megszervezését. Először arra gondoltam, hogy majd egy tipikus, gálajellegű, barátságos találkozón fogok elköszönni, de az élet aztán másként hozta. Persze ez is rendkívül jólesett, és megmondom őszintén, azért vállaltam csak egy félidőt a Pilis ellen, mert a munkám miatt gyakorlatilag már június óta nem tudtam edzésekre járni, kellő erőnlét nélkül pedig nem lett volna értelme tovább a pályán maradnom. A szurkolók emlékezzenek inkább a szép dolgokra.
– A futballal végleg szakított, vagy hagyott esetleg még maga mögött egy kiskaput?
– A Fejér megyében szereplő tárnoki öregfiúknál időnként valószínűleg még pályára fogok lépni, ha az időm engedi.
– Az edzősködés nem vonzza?
– Nem, valahogy sohasem volt az én világom.
– Komoly átalakuláson ment végbe az idei nyáron a tárnoki együttes, ön volt az utolsó ,,nagy öregek” egyike az utóbbi időben. Mire lesz képes a bajnokságban a gólerős és rutinos Lukács Sándor nélkül a ,,csikócsapat”?
– Nem féltem a srácokat, hiszen törvényszerű és szükséges volt már a fiatalítás, és szerintem képesek lesznek helytállni és kiharcolni a bentmaradást, sőt, akár még a 4–5. helyek valamelyikére is odaérhetnek. Csak rajtuk múlik...

(kovács k.)

 
Copyright 2015. All rights reserved.
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz